A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bölcs / Ész. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bölcs / Ész. Összes bejegyzés megjelenítése

2007. szeptember 11., kedd

A nagy találkozás

Ma is a Watkinsonban voltam. Most nem túl sokat dolgoztam, inkább csak ismerkedtem a könyvtárral, a raktárakkal, a katalogizálási rendszerrel. A főnököm az javasolta, hogy gyakorlásképpen keressek ki a katalógusból pár könyvet, amit érdekesnek találok, és próbáljam meg megtalálni őket a raktárban (ami az olvasótermek alatt található). Én lelkesen be is pötyögtem James nevét a keresőbe - aztán kishiján lefordultam a székről. A raktárban ugyanis nem mást találtam, mint Jamie boy összes műveinek első, eredeti kiadását, 1616-ból. Meg korabeli jegyzőkönyvet a puskapor-összeesküvés résztvevőinek tárgyalásáról. Mit mondhatnék? James, te drága, here I come!



(A kép innen származik.)

2007. szeptember 8., szombat

Gravediggin'

Ma kezdtem el dolgozni a Watkinson Libraryban. Ez egy könyvtár az egyetemi könyvtáron belül, egyfajta különleges gyűjtemény; könyvekkel, kéziratokkal, egyetemi archivumokkal. Hetente hat órát fogok itt tölteni. A mai feladatom az volt, hogy az élők sorából már eltávozott Trinity alumnusok (ex-diákok) aktáit rendszerezzem bizonyos szempontok szerint. Egyrészt nagyon élveztem a munkát (szeretek régi újságcikkeket, fényképeket, leveleket nézegetni), ugyanakkor kicsit kisérteties is volt a dolog. Mintha legalább is mások koporsójában turkáltam volna... Amikor az ember mások életét ilyen formában látja maga előtt, óhatatlanul eszébe jut egy s más. Például, hogy van valahol a világon egy fiók, ahol egy nett , gondosan felcimkézett kartonmappában gyűlik az élete. Lehet, hogy egyszer valaki majd belelapoz, de az is lehet, hogy a teljes mappa megsemmisül egy tűzvészben, vagy szétrágják az egerek (mókusok?), mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy kézbe vegye. Kik, és vajon mit tesznek bele? Amikor egy-egy vastag, fényképekkel, levelekkel gazdagon megrakott mappa után egy-egy szinte üres példány került a kezembe, nehéz volt elhessegetni a gondolatot, hogy igen, ennyi az élet. Volt valaki, aki évtizedeken át élt, tanult, tette a dolgát, aztán meghalt, és maradt belőle egy igazolás, miszerint x összeget adományozott a Trinity alumnus-klubjának. Hja...