Gravediggin'

Ma kezdtem el dolgozni a Watkinson Libraryban. Ez egy könyvtár az egyetemi könyvtáron belül, egyfajta különleges gyűjtemény; könyvekkel, kéziratokkal, egyetemi archivumokkal. Hetente hat órát fogok itt tölteni. A mai feladatom az volt, hogy az élők sorából már eltávozott Trinity alumnusok (ex-diákok) aktáit rendszerezzem bizonyos szempontok szerint. Egyrészt nagyon élveztem a munkát (szeretek régi újságcikkeket, fényképeket, leveleket nézegetni), ugyanakkor kicsit kisérteties is volt a dolog. Mintha legalább is mások koporsójában turkáltam volna... Amikor az ember mások életét ilyen formában látja maga előtt, óhatatlanul eszébe jut egy s más. Például, hogy van valahol a világon egy fiók, ahol egy nett , gondosan felcimkézett kartonmappában gyűlik az élete. Lehet, hogy egyszer valaki majd belelapoz, de az is lehet, hogy a teljes mappa megsemmisül egy tűzvészben, vagy szétrágják az egerek (mókusok?), mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy kézbe vegye. Kik, és vajon mit tesznek bele? Amikor egy-egy vastag, fényképekkel, levelekkel gazdagon megrakott mappa után egy-egy szinte üres példány került a kezembe, nehéz volt elhessegetni a gondolatot, hogy igen, ennyi az élet. Volt valaki, aki évtizedeken át élt, tanult, tette a dolgát, aztán meghalt, és maradt belőle egy igazolás, miszerint x összeget adományozott a Trinity alumnus-klubjának. Hja...